Ez a lefekvés nem sikerült úgy, ahogy terveztük, mert egyikünk (vajon ki?) megkívánt egy bizonyos ételt, amit a másikunk próbált hajnali egykor beszerezni, változó sikerrel, vagy inkább sikertelenséggel. Mindegy, a leendő kismama most békésen eteti az ikreket, a leendő apuka pedig addig leírja, milyen érzés megpillantani az első szívdobbanásokat.
Először is, az ultrahangról. Kezdő apukaként, mindenféle holywoodi filmeken szocializálódva az UH-t nyilván úgy képzeltem el, hogy az orvos bekeni a még alig domborodó pocakot egy ragacsos síkosítóval, aztán nekiesik a pengenélküli borotvának kinéző valamivel, és a képernyőn feltűnnek a pontszerű utódok. Nos, ez nem annyira így működik, legalábbis az elején. Először is, ekkor még olyan aprók a babák, hogy (szinte) semmi sem látszódik így belőlük. Másodszor, a hasi UH-t több dolog akadályozhatja meg, például egy nem eléggé teli húgyhólyag is. Szóval az első néhány UH-vizsgálat belülről történik... Az eszköz is ennek megfelelően egy hosszúkás... botmixer. E vizsgálat éppen ezért általában az apukák nélkül játszódik, ahogy két hete nekünk is. (Egyébként ekkor derült ki, hogy ikreket várunk, bár ekkor még csak két nagyon apró zsákocska látszódott.) A mostani vizsgálatnál azonban az orvos megkegyelmezett nekem, és az első 10 percnyi kizáratás után engedélyezte számomra is a részvételt.
Nyílt az ajtó, megjelent benne az orvos mosolygós arca, kezet fogtunk (nem volt nedves a tenyere). Beinvitált, majd pont arra a helyre állított, ahol jól láttam a képernyőt, de a párom kényes részeit kevésbé. Ekkor a botmixert a helyére illesztette, és a képernyőn megjelent... Nos, semmi felismerhetőt nem láttam először, aztán nézetet, nagyítást és ki tudja mit váltottunk, mire egyszer csak tényleg megjelent valami, ami akár két babára is hasonlított - nagy jóindulattal. A 9. hétben vagyunk, így jelenleg a gyerekek kb. másfél centisek, ebben a "korban" ez normális méretnek számít, ahogy az is, hogy egyikük nyúlnak, másikuk békának néz ki a kontúrok alapján. Maga a szívműködés pedig az a pillanat, ami a legfontosabb volt számomra azután, hogy először láttam két csíkot a terhességi teszten. (Gyk. ez nem azt jelenti, hogy ikrek - egy csík, egy gyerek; két csík, két gyerek stb. -, hanem hogy az illető hölgy terhes.) A babák szíve ekkor még csak miliméter(ek)ben mérhető, a szívműködés pedig a gyakorlatban annyit tesz, hogy az elmosódott paca elmosódott közepén van egy elmosódott folt, ami kb. olyan ütemben pulzál (változik a textúrája 3x3 pixel terjedelemben), mint ahogy azt az ember egy emberi szívtől elvárná. Ez így leírva nem tűnik valami nagy dolognak, de higgyétek el, elképesztően jó érzés volt átélni, és hihetetlenül boldoggá tett mindkettőnket ez a részsiker.
Természetesen az orvosunk megörökítette (kinyomtatta) a képet, amin a nyúl- és békaszerű porontyok láthatóak, de ez a kép nem az a kép, csak hogy nehezebb legyen követni. Ez volt pont két hete az állapot, amiből kiderült, hogy ikrek jönnek.
Majd megmutatom később, mi volt a helyzet ma. Kell egyet scannelni.
